Hírek
Tavaly nyár elején kigyomlálta az egész kertet. Kiásta vagy elvágta a gyökerét minden termő és teremni vágyó növénynek. A mángoldot és a sóskát erőfeszítés nélkül semmisítette meg. A rebarbara már megterebélyesedett, de annyira még nem volt erős, hogy a sógornőmben felgyülemlett düh ne lett volna elég a meggyilkolásához.
Van, aki egy távoli városból Budapestre vágyik, hogy felolvashasson. Van, akinek az irodalom olyan természetes közeg, hogy meg sem érzi, ha a sűrűjében mozog. Van, akitől egy órányira esik a nyüzsgő főváros, és mégis elszigeteltnek érzi magát. Mind máshogy kezdtünk írni, eltérő motivációkkal és háttérrel.
A levegő köréd sűrűsödik, ahogy zuhanórepülésben közelítesz zsákmányod felé, nem lehet megállni, haladni kell. Elkapod a pockot, büszkén a magasba emeled. Erőt merítesz a győzelemből, apránként tovább haladsz. Leszállsz egy útmenti póznára, hogy rendbe rakd a tollazatod, de egyre csak arra gondolsz, hogy milyen jó lenne találkozni valakivel…
Az idő és a lélek I. Ledarált időben a lélek meséli az itteni életet: bús a fennvaló, apró kavicsok gördülnek a hegygerincen – nincsen miért itt élni, nincs itt semmi, amiért kitalálták, a teremtés is csak egy játék volt, kiszületni a világból, az a szép…
Édesapámnak nagy lemezgyűjteménye van a hatvanas-hetvenes évekből. Beatles, Rolling Stones, Byrds, Dylan, Ray Charles, Hendrix, Chuck Berry – mindenki, aki számít. Közülük sokat kazettára másolt át, hogy az autóban is hallgathassuk őket. Mindig ezek szóltak, mikor utaztunk valahová: apa, anya meg én. Nekem, gyereknek, az utazás hangjegyekkel vibráló végtelen szabadság
Téli május Tél van, és halál. Jön az új pestis. Buda is bágyadt a mirigylázban. Lázban ég a gondolat, Mária, nem segít rajtad, csak a képzelt tavasz. Azt játszod agyban, hogy máris nyílik a téltemető, életre kel a som apró, zöld virága.
